A megváltozott pedagógiai valóságban a tanár szerepe már nem pusztán az, hogy információkat, tudástartalmat közöljön, hanem hogy támogassa, segítse a tanulók önirányított, önszabályozott tanulási folyamatainak a kialakulását. Az a pedagógus, aki pusztán információk közöl, nem segíti abban a tanulóit, hogy eredményesen tudjanak működni az osztályterem falain túl.
Az élethosszig tartó tanulás igényének kialakulása szempontjából az önszabályozott tanulás és a tanulás motivációja kínálja a legtöbb lehetőséget a pedagógus számára a tanulók tanulásának támogatása terén.
Az önszabályozott tanulás azért érdemel kiemelt figyelmet, mert ezáltal valósul meg az egész életen át tartó tanulás.
Az önszabályozott tanulás lépéseinek tekinthetjük a következőket (D. Molnár Éva, 2013. alapján):
1. tervezés (célkitűzés, aktiválás),
2. monitorozás (tudatosítás),
3. kontrollálás (ellenőrzés, szabályozás),
4. reflexiók (reakciók).
Értelmezni ezeket a lépéseket!
Tervezés, célkitűzés
Ez az első és az egyik legfontosabb dolog és a diákok ezt szeretik átugrani, pedig nem mindegy, hogy milyen célt fogalmaz meg a tanuló, ha sikeres szeretne lenni a tanulásban.
Készíthetünk egy rövid biankó sablont a tanulók számára, amit kezdetben közösen tölthetnek ki, később a diák akár otthon önállóan, és egy idő után a sablon el is hagyható.
A feladat elkezdésekor győződjünk meg arról, hogy a következő kérdésekre tudjuk-e a választ:
– A diáknak vannak-e saját tanulási taktikái, módszerei a kapott információk átalakítására? (Mit kell ebből megértenem?)
– Felismeri-e a feladat jellemzőit? (Milyen feladat ez, mit kell majd csinálnom?)
– Ismeri-e a feladat megoldásához szükséges saját képességeit? (Meg tudom-e oldani?). (Katona, 2011)
Vizsgáljuk meg azt is, hogy mi ösztönözheti őt a feladat megoldására.
Hatékonyságban való hit:
– Mennyire vagyok képes megoldani a feladatot?
Eredményelvárások:
– Mi lesz a tanulás eredménye számomra?
– Milyen tudásra teszek szert?
– Milyen képességekben fogok fejlődni?
– Hogyan változhatnak a feladattal kapcsolatos viszonyulásaim?
A feladat érdekessége és értékessége:
– Mennyire érdekes, hasznos számomra a feladat?
– Mennyire fontos számomra, hogy megoldjam a feladatot?
Célorientáció:
– Mi a célom a feladat megoldásával?
Azt, hogy milyen célt tűz ki maga elé a diák, nagyban függ a motivációjától, és attól, hogy mit gondol a saját képességeire, önértékelésére vonatkozóan (Katona, 2011). Az önértékelés fejlesztéséről lesz szó a későbbiekben.
Monitorozás, tudatosítás
Ez a szint maga a tanulás megvalósulása, a tanulás folyamatának monitorozása.
Fontos, hogy tanuló észlelje a feladat nehézségeit, az aktuális teljesítményt a célban megfogalmazottakhoz képest.
Itt az a feladat, hogy a tanuló tudatosítsa magában a tanulási cselekvéseit (megértette vagy nem az olvasottakat, túl gyorsan olvasott, túl lassan haladt stb.).
Figyelje az önhatékonyságáról szóló ítéleteit („nem vagyok képes megoldani”, „meg fogom oldani”), a negatív érzéseit, félelmeit elemezze, vagy unalmán tudatosan változtasson.
A kutatók kiemelik a monitorozó stratégiák szerepét a figyelem fenntartásában is, ami által növelhető a tanulási teljesítmény.
A pedagógusnak a monitorozás tudatosításánál nagyon fontos szerepe van. Kezdetben ez lassítani látszik a tanulást, az eredmények nem jönnek azonnal. A diáknak szüksége van a megerősítésre, hogy a monitorozás automatikussá váljon, a biztatásra, hogy a kezdeti plusz idő befektetése megtérüljön majd.
A monitorozás a legfontosabb lépése az önszabályozott tanulásnak. E nélkül nem valósulhat meg az önszabályozott tanulás. A mindennapi életben általában minden nehézség nélkül képesek vagyunk a viselkedésünk megváltoztatására a környezet változásának megfelelően. Ez nem menne az észlelés nélkül. Ezt az észlelést, monitorozást kell a tanulás során is alkalmazni, hogy sikerrel járjunk.
