Vendégszerzőnk, Lovász-Barcsa Katalin, elvégezte Az üveghegyen túl – papírszínház az óvodában képzésünket, majd gondolt egyet és írt az élményeiről. Katalin beszámolója következik.
Miért jelentkeztem a képzésre?
Óvodapedagógusként hiszem, hogy a mese nem csak szórakoztat, hanem kapcsolatot is teremt a gyermekekkel: biztonságot ad és segít feldolgozni a mindennapi élményeket. Ezért nagyon örültem, amikor lehetőségem nyílt részt venni a papírszínházról szóló képzésen, mert szerettem volna egy újabb eszközt megismerni, amellyel még élményszerűbbé tehetem a mesélést.
Mit gondoltam a papírszínházról?
Őszintén szólva eleinte azt hittem, hogy a papírszínház nem más, mint képek segítségével történő mesélés. Úgy gondoltam, hogy ez egy kedves, de viszonylag egyszerű módszer. Azonban a képzés során rájöttem, hogy a papírszínház ennél sokkal többet jelent.
Mi lepett meg?
Leginkább az, hogy mennyire sokoldalúan használható. Nemcsak a mesélés eszköze, hanem kiváló lehetőséget ad a gyermekek aktív bevonására, a mozgásra, a dramatizálásra, a közös beszélgetésekre, a zenei elemek beépítésére és a kreativitás fejlesztésére is. Számomra ez volt a képzés egyik legnagyobb felismerése. Ettől a ponttól kezdve már nem az foglalkoztatott, hogy mi a papírszínház, hanem az, hogy miért érzem ennyire közel magamhoz ezt a módszert.
Személyes motivációm, érintettségem
Óvodapedagógusként mindig azokat a módszereket kerestem, amelyek valódi élményt nyújtanak a gyermekeknek. Számomra fontos, hogy a mesélés ne csupán egy meghallgatott történet legyen, hanem egy valódi, közös élmény, amelyben a gyerekek aktív résztvevőkké válhatnak. A képzés során folyamatosan azon gondolkodtam, hogyan tudnám ezt a saját csoportomban megvalósítani. A magyar népmesék, a mondókák, a zene és a mozgás eddig is közel álltak hozzám és örömmel fedeztem fel, hogy a papírszínház módszere mindezeket képes összekapcsolni.
Miért szerettem meg a papírszínházat?
A képzés során egyre inkább azt éreztem, hogy a papírszínház tökéletesen illeszkedik ahhoz a pedagógiai szemlélethez, amelyet én is fontosnak tartok. Külön öröm volt, hogy nemcsak kortárs történeteket, hanem a számomra oly kedves magyar népmeséket is élményszerűen lehet bemutatni ezzel a módszerrel. Hiszem, hogy a népmesék bölcsessége, humora és erkölcsi üzenete ma is ugyanolyan értékes a gyermekek számára, mint régen.
A papírszínház valódi közös élményt teremt. Amikor kinyílik a keret, a gyermekek figyelme szinte azonnal a történetre irányul. A mese egy kis varázsvilággá alakul, ahol együtt élhetjük át az eseményeket, együtt izgulhatunk a szereplőkért.
Különösen fontosnak tartom, hogy a papírszínházban az élő szó kapja a főszerepet. A mesélő hangja, a hanglejtés, a szünetek, a mimika mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a történet életre keljen. A mai digitális világban kiváltképp nagy értéknek tartom, hogy a papírszínház képernyő nélkül képes lekötni a gyermek figyelmét. Ez teret ad a képzeletnek, erősíti a természetes figyelmet és aktív részvételre ösztönzi a gyermeket.
Talán ez az, ami miatt megszerettem ezt a módszert: minden gyermek egyszerre válik a mese részévé. Együtt figyelnek, együtt gondolkodnak, együtt nevetnek, együtt izgulnak, és a történet végére egy közös élménnyel gazdagodnak.
Óvodapedagógusként azt vallom, hogy a mese nem csupán egy történet, hanem találkozás. Találkozás a gyermek és a pedagógus között, valamint találkozás a képzelet, az érzelmek és az élmények világával.
Saját ötleteim és gyakorlati megoldásaim
A képzés során folyamatosan azon gondolkodtam, hogyan tudnám a papírszínházat a saját csoportom mindennapjaiba beépíteni. Számomra fontos, hogy a mesélés ne csupán egy tevékenység legyen, hanem egy különleges közös élmény, amelyre a gyermekek örömmel emlékeznek vissza.
A mesélést minden alkalommal egy mesegyertyával vezetném be. Mielőtt elkezdődik a történet, körbeadnám a gyertyát, hogy minden gyermek megszagolhassa, hiszen számomra ez a „mese illata”. Ez a kis szertartás segít lelassulni, ráhangolódni a mesére, és egyszerre több érzékszervet is megszólít. A gyertyát egy rövid mondókával kísérném:
„Száll a mese illata,
Körbejár a csodája,
Szimatold meg, add tovább,
Mindjárt nyílik a meseapu, lásd!”
A papírszínház számomra azért is különleges, mert szinte minden művészeti területet össze tud kapcsolni. A mesét szívesen egészíteném ki hangszerekkel, amelyekkel kiemelhetők a történet fontos pillanatai: egy dob fokozhatja a feszültséget, egy csengő jelezheti a varázslatos eseményeket, egy esőbot vagy csörgő pedig különleges hangulatot teremthet. Ha a történet megkívánja, akár rövid zenei bejátszásokat vagy természetes hangokat – például madárcsicsergést, szélzúgást vagy esőkopogást – is alkalmaznék, hogy a gyermekek még mélyebben beleélhessék magukat a mese világába.
Úgy gondolom, hogy a papírszínház nemcsak mesélésre alkalmas, hanem közös alkotásra is. Nagyon szeretném, ha a gyermekekkel saját papírszínházat készítenénk. A közösen meghallgatott mese jeleneteit ők rajzolhatnák meg, így a gyermekrajzokból egy teljes történet állhatna össze, amelyet később együtt elő is adhatnánk. Ez különösen értékes élmény lenne számukra, hiszen saját alkotásaik kelnének életre.
A mese befejezése után sem engedném el a történetet. Szívesen folytatnám szerepjátékokkal, dramatizálással, valamint olyan játékokkal, amelyekben a gyermekek maguk is a mese szereplőivé válhatnak. A történeteket mondókákkal, ritmusjátékokkal, közös énekléssel, mozgással és utánzásos játékokkal tenném még élményszerűbbé, hiszen ezek az elemek természetes módon segítik a gyermekek bevonódását, önkifejezését és együttműködését.
Miért érzem közel magamhoz ezt a módszert?
A képzés végére azt vettem észre, hogy a papírszínház sokkal közelebb került hozzám, mint azt az elején gondoltam. Rájöttem, hogy ez a módszer nagyon jól illeszkedik ahhoz a pedagógiai szemlélethez, amelyet én is képviselek.
Mindig is szerettem úgy mesélni, hogy a gyermekek ne csak hallgatói, hanem aktív részesei legyenek a történetnek. Fontos számomra a szemkontaktus, a közös nevetés, a kérdések, a mozgás, a mondókák és azok a pillanatok, amikor a gyermekek egy-egy ötlettel maguk is továbbviszik a mesét. A papírszínház mindehhez természetes keretet ad.
Különösen tetszik, hogy ezt a módszert rendkívül sokféleképpen lehet alkalmazni. Összekapcsolható zenével, hangszerekkel, mozgással, dramatizálással, vizuális alkotással és közös játékkal. Így a mese valóban komplex élménnyé válik, amelyben minden gyermek megtalálhatja a számára legörömtelibb kapcsolódási pontot.
Úgy érzem, ez a képzés megerősített abban, hogy érdemes nyitottnak maradni az új pedagógiai módszerekre. Megmutatta, hogy egy jól ismert mese is új életre kelhet, ha egy kis kreativitással, játékossággal és nyitottsággal közelítünk hozzá.
Bízom benne, hogy amikor újra visszatérhetek az óvodába, a papírszínház a mindennapjaim természetes része lesz. Már most számtalan ötletet őrzök magamban, amelyeket alig várok, hogy a gyermekekkel együtt valósíthassak meg.
Üzenetem óvodapedagógus kollégáimnak
Ha szereted a meséket, szeretsz játszani, alkotni és új ötleteket kipróbálni, akkor bátran ajánlom a papírszínházat és az Újpedagógia képzését. Ez a módszer hihetetlenül sokszínű, ezért minden pedagógus megtalálhatja benne a saját egyéniségéhez legközelebb álló megoldásokat.
A papírszínház nemcsak a gyermekek fantáziáját mozgatja meg, hanem a pedagógus kreativitásának is szabad teret ad. Mondókák, hangszerek, zenei elemek, mozgás, dramatizálás, szerepjáték vagy közös alkotás – mind természetes módon kapcsolhatók hozzá, így minden mesélés egyedi és megismételhetetlen élménnyé válhat.
Ha még nem próbáltad ki a papírszínházat, szívből bátorítalak rá. Nyisd ki a keretet, engedd szabadjára a kreativitásodat, és hagyd, hogy a mesék életre keljenek! Meggyőződésem, hogy a gyermekek ugyanúgy megszeretik majd, ahogyan én is megszerettem ezt a különleges mesélési formát. Remélem, hogy minél több óvodapedagógus megtapasztalja azt az örömöt, amelyet ez a különleges mesélési forma adhat a gyermekeknek és a mesélőnek egyaránt.
„A mese hidat épít a szívhez,
a papírszínház pedig kaput nyit a közös élményekhez.”
Az üveghegyen túl, 30 órás akkreditált képzés
A képzés során megismerheti a papírszínház eredetét, hagyományait, és átfogó képet kaphat a mai modern papírszínház kialakulásának állomásairól. Praktikus ismeretekkel gazdagodhat a kamishibai használatával kapcsolatban, és megtanulhatja beépíteni azokat az óvodai tevékenységekbe.
A képzés végére saját munkájához ki tudja választani azt az eszköztárat, amit a leghatékonyabbnak tart a mesélés során. Ötleteket kaphat a papírszínház keret és mesék saját kezűleg történő elkészítéséhez. Megtanulhatja, milyen kompetenciákat fejleszt a gyerekeknél, ha saját maguk tervezhetnek és készíthetnek el egy mesét. A képzésben olyan ötleteket is talál, amik inspirációt jelenthetnek a tevékenység felépítéséhez, keretbe foglalásához. Képessé válik az interaktív mesélés megvalósítására óvodai munkájában.
