A Pécs TV Szemünk fénye című műsorának vendége Galambos Attila, az Újpedagógia egyik alapítója volt. Az interjú apropóját a Mi lesz veled, közoktatás? című pécsi programsorozat adta, amelynek célja, hogy a közoktatásról ne csak országos politikai viták szintjén, hanem a helyi – jelen esetben baranyai – valóságból kiindulva lehessen gondolkodni.
Az interjú egyik fontos állítása szerint az iskola mindannyiunk közös ügye. A helyi közösségeknek nem érdemes kizárólag a „felülről jövő csodára” várniuk: a változásnak helyi szinten is el kell indulnia. A cél egy olyan tartós szakmai összefogás lehet, amely nemcsak beszélgetéseket szervez, hanem kézzel fogható javaslatokat és helyi együttműködéseket is létrehoz.
Szemlélet, nem csak módszertan
Galambos Attila az interjú elején az Újpedagógia szemléletét mutatta be. Mint mondta, az Újpedagógia nem pusztán módszertani javaslatokat kínál pedagógusoknak, hanem az oktatás újragondolását keresi, azt hogyan működhetne másként az iskola.
A digitális eszközök, a kooperáció, az autonóm tanulás, a közös alkotás, a problémamegoldás és a kritikai gondolkodás nem önmagukban fontos hívószavak. Ezek akkor válnak valódi pedagógiai tartalommá, ha átalakítják azt, ahogyan a tanulók az iskolában dolgoznak, kapcsolódnak egymáshoz, kérdeznek és cselekszenek.
Az Újpedagógia sajátosságaként Galambos azt emelte ki, hogy nem egyetlen szolgáltatási formára építenek. A szervezet egyszerre foglalkozik e-learning képzésekkel, jelenléti workshopokkal és projektmegvalósítással. Szerinte az Újpedagógia mögött álló szakértői körben valódi szenvedély van a pedagógia iránt, ezért nem egy szűk irányt választottak, hanem többféle módon próbálnak kapcsolódni az oktatás megújításához.
Projektek
Az interjúban több konkrét projekt is előkerült. Az egyik a Roots and Wings – Gyökereket és szárnyakat program, amelyben az Újpedagógia a bugaci Rigó József Általános Iskolával és a Zsoboki Gimnáziumi Iskolával dolgozik együtt. A projekt fókusza a nyitott iskola koncepciója: hogyan lehet az iskola körüli szereplőket, a helyi közösség erőforrásait és kapcsolatait bevonni az iskolai munkába. Galambos szerint az iskolának másként kellene definiálnia a saját helyét a közösségben. Nem zárt intézményként kellene működnie, hanem olyan térként, amely használja a település erőforrásait. Ez jelentheti helyi vállalkozók bevonását, idősek és fiatalok együttműködését, szakköröket, közösségi projekteket vagy éppen azt, hogy a pedagógiai programban is megjelenik a települési erőforrásokra építés. A bugaci iskola példáját azért emelte ki, mert ott a pedagógiai program szintjén is megjelenik, hogy az iskola használni szeretné a helyi közösségben lévő tudást és kapcsolatokat.
A másik Beyond the Walls nevű, nagyobb nemzetközi projektben az Újpedagógia norvég és finn egyetemi partnerekkel, valamint csíkszeredai állandó partnerével, a Spektrum Oktatási Központtal működik együtt. Ennek középpontjában olyan fenntarthatósági projektek állnak, amelyeket a tanulók kezdeményeznek, és amelyek valamilyen helyi problémára reagálnak. Galambos hangsúlyozta, hogy a fenntarthatóságot nem szűk környezetvédelmi értelemben használják. Számukra a fenntarthatóság környezeti, társadalmi és gazdasági kérdés is. A cél nem az, hogy a tanulók távoli, absztrakt problémákról halljanak, hanem hogy saját környezetükben, saját kérdéseikből kiindulva foglalkozzanak fenntarthatósági ügyekkel.
A norvég és finn együttműködések kapcsán elhangzott, hogy a nemzetközi jó gyakorlatok fontosak, de nem másolhatók egyszerűen. A magyar társadalmi különbségek mélyebbek, a hazai pedagógiai valóság sok szempontból más, mint a norvég vagy finn környezet.
A Beyond the Walls projekt tapasztalatai alapján is látszik, hogy a helyi ügyekre építő, tanulói aktivitást igénylő pedagógiai munka még távol van a magyar pedagógusok megszokott lehetőségeitől. Ugyanakkor éppen ezért fontos a nemzetközi tapasztalat: nem receptként, hanem tükörként és inspirációként segíthet megmutatni, milyen irányba lehetne mozdulni.
Mi lesz veled, közoktatás? – helyi szereplők egy asztalnál
A július elején tartott Mi lesz veled, közoktatás? beszélgetéssel kapcsolatban elhangzott, hogy a cél éppen az volt, hogy ne csak pedagógusok beszélgessenek a közoktatásról. Minden olyan szereplőt meg akartak hívni, aki valamilyen módon kapcsolódik vagy kapcsolódni szeretne az oktatáshoz.
A beszélgetésben többféle nézőpont jelent meg. Az interjúban név szerint is előkerült Csovcsics Erika egyetemi oktatóként, Nyirati András civil szervezeti szereplőként, Tasnádi Zsófi, aki hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozó iskolán kívüli teret és programot működtet, valamint Szabolcsi Marcel gyakorló pedagógusként. A különböző résztvevők más-más oldalról közelítették meg a közoktatás kérdéseit, de Galambos szerint abban erős egyetértés látszott, hogy a rendszerszintű és a mikroszintű változásokat sem lehet sokáig halogatni.
Az egyik legerősebb megállapítás az volt, hogy a magyar közoktatásban sokszor még mindig 200–300 éves iskolai rutinok működnek. A tananyagközpontú, frontális, tantárgyi bontásban szervezett iskola mellett egyszerűen elment az idő. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne szükség tudástartalmak közvetítésére, hanem azt, hogy az azokhoz való hozzáférés módját kellene újragondolni.
A Mi lesz veled, közoktatás? kezdeményezés éppen ezért nem országos strukturális vitát akart indítani, hanem azt kérdezte, hogy az országos szakpolitikai döntések és problémák hogyan csapódnak le Pécs, Baranya, a települések és az iskolák helyi valóságában. A program első alkalma körülbelül 80–90 jelentkezőt vonzott, végül nagyjából 50–55 fő vett részt rajta. A folytatásra kiküldött kérdőívnél Galambos visszaesést érzékelt, amit részben a nyári szünettel magyarázott, de jelezte, hogy augusztustól újra szeretnék indítani a munkát.
Jó gyakorlatok vannak, de elszigetelten működnek
A helyi jó gyakorlatokról Galambos óvatosan beszélt, mert szerinte nem az a probléma, hogy ne lennének értékes kezdeményezések, hanem az, hogy ezekről nincs elég közös tudás. Pécsen és Baranyában több olyan szereplő is van, akikre lehetne építeni, de a jó gyakorlatok gyakran elszigetelten működnek.
A probléma szerinte az, hogy ezek a tapasztalatok nem érnek össze. Nem transzformálódnak más intézményekbe, nem próbálják ki őket más pedagógusok, és nem épül belőlük közös helyi tudás. Ez a magyar iskolarendszer egyik nagy hiányosságára mutat rá: az iskolák sokszor zárványként működnek, nehezen nyitnak a helyi közösség és más intézmények felé.
Az interjú egyik legfontosabb társadalmi problémafelvetése a pedagógusokra rakódó elvárásokról szólt. Galambos szerint a pedagógustársadalom nehezen tud reagálni az új kihívásokra, mert egyszerűen nem erre képezték ki. Miközben az oktatáspolitika és a társadalom 21. századi kompetenciákat, empátiát, kezdeményezőkészséget, kommunikációt, érzelmi intelligenciát, életrevalóságot, vállalkozói szemléletet és jövőálló tudást vár, a tanárképzés továbbra is elsősorban szaktárgyi tudástartalmak átadására készít fel.
