Amikor az egész falu tanít és tanul – Gyökereket és szárnyakat Zsobokon

zero comment

Egyéb kategória rootsandwings

Szombat reggel van Zsobokon. A konferencia kezdésére várunk közel hatvanan, amikor megérkezik Gál-Máté István polgármester. Nem egy másik rendezvényről siet ide, és nem is az irodájából. Kalákából jön. A faluban aznap is közös munka zajlik. Félre is értették, amikor megkérdezte, jöhet-e munkásruhában…

Néhány perccel később már arról beszél, hogyan épültek itt utak, hogyan újult meg a templom, hogyan születtek intézmények, és hogyan tanulta meg ez a kicsi kalotaszegi település újra meg újra, hogy vannak helyzetek, amikor egyszerűen nem lehet másokra várni. Ha valamit szeretnének, neki kell állni. Kicsiknek, nagyoknak, mesterembereknek, pedagógusoknak, szülőknek, annak, aki éppen tud valamit hozzátenni. Valahol itt érthető meg igazán a Gyökereket és szárnyakat projekt, abban a kulcsmondatban, amit a polgármester úr fogalmazott meg: „Amit mi magunk is építettünk, arra jobban vigyázunk, mint arra, amit készen kaptunk.” Ez a gondolat nemcsak egy faluról szól. Az iskoláról és a pedagógiáról is.

Gál-Máté István, polgármester és Gál-Iankó Katalin, iskolaigazgató megnyitják a konferenciát; Fotók: Stupariu Norbert

Egy történet, amely jóval az Erasmus+ előtt kezdődött

A Gyökereket és szárnyakat projekt története nem egy pályázattal kezdődött. Kovácsné Kiss Éva, a bugaci Rigó József Általános Iskola igazgatója évekkel ezelőtt kezdett azon gondolkodni, hogyan lehetne egy falusi iskola működését sokkal szorosabban összekötni azzal a hellyel, ahol maga az iskola áll. Nem látványos alkalmi programokkal, projekthetekkel, évente egyszer meghívott kézművessel vagy egy falunapi fellépéssel, hanem úgy, hogy a település tudása, története, intézményei, mesterei, vállalkozásai, természeti környezete valóban a tanulás részévé váljanak, az iskolában pedig intézményi szintű átalakítás történhessen. A gondolatból először bugaci innováció lett, majd lassan kialakult egy tágabb pedagógiai koncepció.

Kovácsné Kiss Éva; Fotó: Galambos Attila

Ennek egyik fontos fogalma az újlokalizmus. Az iskola ebben a megközelítésben nem egy településen elhelyezett különálló intézmény, hanem a helyi közösség egyik csomópontja. Használja a körülötte lévő tudást és erőforrásokat, miközben maga is alakítja a közösséget. A másik fontos fogalom a nyitott iskola, ami többet jelent annál, hogy délután is nyitva marad az épület, vagy időnként beengedünk valakit az osztályterembe. A tanulás helye ilyenkor túlnyúlik az iskola falain, a tudásnak több forrása lesz, megváltozik a pedagógus szerepe. És ami talán még fontosabb, megváltozik a tanulóé is, hiszen már nem csak annak a folyamatnak a végén áll, amelyben valaki kiválasztja számára a tudást, megtanítja neki, majd ellenőrzi, hogy sikerült-e elsajátítania. A tanuló döntéseket hozhat, tervezhet, kapcsolatot építhet, tárgyalhat, alkothat, szervezhet, hibázhat, újrakezdhet, és létrehozhat valamit, aminek az iskolán kívül is van értelme, funkciója.

A bugaci tapasztalatokból végül Erasmus+ együttműködés született. A projektben az Újpedagógia, a Bugaci Óvodás és Általános Iskoláskorú Gyermekekért Alapítvány és a Rigó József Általános Iskola, valamint az erdélyi Zsobokon működő Dr. Molnár János Általános Iskola kezdett közösen dolgozni. A cél nem egy kész módszer exportálása volt Bugacról Zsobokra. Éppen ellenkezőleg. Arra voltunk kíváncsiak, hogy két egészen különböző helyi közegben hogyan lehet ugyanazt az alapgondolatot életre kelteni.

Zsobok nem csak egy falu

Zsobok Erdélyben, Kalotaszeg alszegi részén, két keskeny völgy találkozásánál fekszik. Apró település, néhány száz lakossal. A neve is a fekvésére utal. Gödörben megbúvó falu, ahová megérkezni még ma is valamiféle kiszakadás az ember megszokott ritmusából. De Zsobok történetét nem a mérete teszi érdekessé. A falu a huszadik század végére ugyanazzal a problémával nézett szembe, mint rengeteg más kistelepülés. Fogyott a lakosság, veszélybe került az iskola, a fiatalok előtt pedig egyre kevésbé rajzolódott ki olyan jövő, amely helyben maradással is elképzelhető. Aztán a kilencvenes évektől egészen különös közösségépítő folyamat indult el. A Molnár házaspár munkájához kapcsolódva létrejött a Bethesda Gyermekotthon és Szórványiskola-központ, újraindultak helyi intézmények, munkahelyek jöttek létre, megépült a pékség és a malom, utak készültek, épületek újultak meg. Talán ezért is írtuk az első zsoboki látogatásunk után, hogy itt a „majd valaki segít” nem legenda.

Van valami nagyon kézzelfogható abban, ahogy ezen a helyen a közösségről gondolkodnak. Az ember néhány nap után kezdi érteni, hogy a kaláka nem egyszerűen egy régi szó. Egy működésmód. És egy nyitott iskola számára ennél jobb közeget nehéz elképzelni.

Egy konferencia, ahol időnként nehéz volt eldönteni, ki tanít kit

Október 24-én a Bethesda Nappali Foglalkoztató Központban tartottuk a Gyökereket és szárnyakat zsoboki szakmai konferenciáját. A délelőtt első részében még nagyjából úgy nézett ki minden, ahogy egy szakmai konferenciának ki kell néznie. Voltak előadók, prezentációk, kivetítő, érdeklődő tekintetek, időkeretek.

Galambos Attila és Váczi Dorka az Újpedagógia alapítói; Fotók: Stupariu Norbert

Kovácsné Kiss Éva után Váczi Dorka a Gyökereket és szárnyakat szakmai koordinátora bemutatta a projekt során elkészült, minden pedagógus és érdeklődő számára ingyenesen hozzáférhető harmincórás digitális tananyagot. Ebben már nem egyszerűen projektötleteket gyűjtöttünk össze. A nyitott iskola megvalósításához szükséges pedagógiai gondolkodást próbáltuk rendszerbe tenni a projektpedagógiától és az akciópedagógiától a részvételiségen át egészen a helyi érintettek feltérképezéséig.

ÉRDEKEL A GYÖKEREKET ÉS SZÁRNYAKAT TOVÁBBKÉPZÉS! KATTINTS!

Én arról beszéltem, mi van a nyitott iskola mögött. Az iskola történetileg olyan intézményként alakult ki, amelyben világosan elkülönültek a szerepek. A tanár tanított, a diák tanult, az igazgató döntött. A tudás tantárgyakba rendeződött, a tanulásnak pedig jól meghatározott helye és ideje lett. Csakhogy közben a világ jelentősen megváltozott. Az információ már nem kizárólag az iskolában hozzáférhető, a gyerekek életük jelentős részében egészen más tudásközegekben mozognak, miközben olyan társadalmi problémákkal kellene megtanulniuk együtt élni és cselekedni, amelyek egyetlen tantárgy kereteibe sem férnek bele. A nyitott iskola koncepciója annak felismerése, hogy az iskola egy nagyobb társadalmi ökoszisztéma része, a körülötte lévő családokkal, civilekkel, intézményekkel, vállalkozásokkal, kihívásokkal, nehézségekkel, sikerekkel. És aztán a konferencia lassan elkezdte a gyakorlatban is bemutatni a nyitott iskolának az elképzelését.

A nagyváradi Grund Community Egyesület (Ground School) inasprogramjáról Aczél Dóra beszélt. Talán ez a programelem vitte legtovább a nyitott iskola gondolatát. Az inas először résztvevőként kapcsolódik egy tevékenységhez, később azonban maga is programvezetővé válhat. A gyerek tehát nem marad örökre a tanulói szerepben. Ha valamit szeretne megvalósítani, felelősséget kaphat, továbbadhatja a tudását, vezethet másokat. Akár olyan programot is hozhat, amely felnőtt fejjel első pillantásra nem tűnik különösebben „iskolainak”, vagy egyszerűen nem tetszik a felnőtteknek. Lehet akár Legozás. Lehet kardozás. Lehet kísérlet. Lehet bármi, aminek számára jelentése van, és amelyből megfelelő keretek között valódi tanulási helyzet születhet.

Aczél Dóra; Fotó: Galambos Attila

Ez pedagógusként nehéz terep. Mert egy ponton el kell engednünk azt a biztonságos elképzelést, hogy nekünk kell minden folyamatot birtokolnunk. A konferencia kerekasztalán is újra és újra előkerült ez a pedagógiai dilemma. A pedagógusképzés sok mindenre felkészít, de arra jóval kevésbé, hogyan kell teret adni a tanulói kezdeményezéseknek. Hogyan kell közelebb kerülni a gyerekhez úgy, hogy közben nem veszítjük el a szakmaiságunkat. A résztvevők abban megegyeztek, hogy ez nagyon tudatos pedagógusi jelenlétet igényel, csak másfélét. Olyat, amely tud keretet teremteni anélkül, hogy minden pillanatot uralna. Az egyik legszebb gondolat talán az volt a beszélgetésben, hogy falun különleges lehetőségünk van arra, hogy a gyerekek ne csak tanuljanak a világról, hanem meg is tapogassák, megszagolják, megízleljék.

Kerekasztal; Fotó: Galambos Attila

Amikor a gyerek nem résztvevő, hanem tudásgazda

Barta Renáta és Gál-Iankó Dorka tanulók kiálltak a konferencia, jellemzően pedagógusokból álló közönsége elé, és a saját projektélményeikről beszéltek. És valószínűleg éppen ezért lett ez a nap egyik legerősebb része. Nem tökéletesen csiszolt konferenciamondatok hangzottak el, hanem saját történetek, élménybeszámolók. Arról, milyen volt részt venni, létrehozni valamit, dolgozni vele, megtanulni valamit úgy, hogy annak látható eredménye lett. Ez apróságnak tűnhet, pedig a nyitott iskola egyik legfontosabb mozzanata van benne. A délutáni műhelyekben ez még látványosabbá vált. A gyerekek a pedagógusokkal közösen vezették a foglalkozásokat. Saját készítésű fajátékokat mutattak meg, technikákat tanítottak, alkotásra hívták a felnőtteket, helyi termékekről és az azokhoz kapcsolódó munkáról beszéltek. A szerepek egyszerűen felcserélődtek. És nem történt semmi baj.

Sőt.

Gál-Iankó Dorka és Barta Renáta; Fotó: Galambos Attila

A nyitottság nem azt jelenti, hogy mindenki bejöhet festeni

A konferencia egyik fontos tanulsága az is volt, hogy az iskola és a közösség kapcsolata önmagában még nem jelent nyitott iskolát. Lehet egy intézménynek rengeteg külső partnere úgy is, hogy közben a működése alapvetően változatlan marad. Behívhatjuk a szülőket rendezvényekre, kérhetünk segítséget kerítésfestéshez, szervezhetünk falunapot, és ettől még a tanulási folyamat ugyanúgy zárt maradhat. A valódi nyitás akkor kezdődik, amikor a kapcsolat kölcsönössé válik. Amikor például a helyi vállalkozó nem szponzor, hanem a tanulási folyamat szereplője. És amikor a gyerek sem célcsoport többé, hanem a tanulási folyamat aktív alakítója. A konferencián a stakeholder kifejezés is előkerült. Magyarul nehéz igazán jól visszaadni. Többet jelent egyszerű partnernél. Olyan érintett szereplőt takar, aki érdekelt van abban, mi történik. Aki nem egyszer ad valamit a programhoz, hanem valamiképpen a saját ügyének is érzi. Talán egy közösségi projekt akkor válik igazán erőssé, amikor egyre több ilyen ember jelenik meg körülötte.

A nap során rengeteg módszertani gondolat, pedagógiai fogalom és gyakorlati példa került elő. Projektpedagógia, nem formális tanulás, intergenerációs tudásátadás, érintetti hálózatok, tanulói részvétel, közösségi cselekvés. Mégsem ezekből derült ki leginkább, hogy működik-e a Gyökereket és szárnyakat. Hanem egy egészen egyszerű kérdésből, amely valamikor a nap folyamán elhangzott. Folytatódni fog-e mindez a projekt után?