Zsobok olyan hely, ahol a „majd valaki segít” nem legenda, mert a közösség tényleg jelen van. Zsobok egy ékszeresdoboz, kb. 300 fős kalotaszegi falu, ahol a kapcsolódás nem program, hanem alapállapot: ha van ügy, van mellé ember is, ha van gond, van kéz; ha van ötlet, van, aki melléáll. Mi a „Roots and Wings — Gyökereket és szárnyakat” Erasmus+ projekt tanulmányútjára érkeztünk 2026. február 19–21. között, hogy Bugac után a nyitott iskola szemléletéről gondolkodjunk együtt a projektben részt vevő kollégákkal, és közben olyan történeteket, találkozásokat, kapaszkodókat kaptunk, amik messze túlmutatnak egy szakmai workshopon.
A zsoboki tanulmányút a „Gyökereket és szárnyakat” Erasmus+ projekt egyik meghatározó állomása volt, amely szakmailag megalapozott, ugyanakkor inspiráló és közösségépítő tapasztalatokat kínált minden résztvevő számára. A találkozó nemcsak a partnerség elmélyítését szolgálta, hanem a projekt pedagógiai kereteinek tudatos továbbépítését is. A program csütörtökön délután kezdődött. Különösen megható és emlékezetes pillanat volt, amikor a bugaci résztvevők találkoztak Kerényi Györggyel, iskolájuk névadójának unokájával. Ünnepi beszéde felemelő légkört teremtett: személyes hangon idézte fel nagyapja, Rigó József alakját és örökségét. Visszaemlékezése élő hidat képezett múlt és jelen között, méltó keretet adva a találkozásnak. Ezt követően Rusz Csilla drámapedagógus vezette a napindító, ráhangolódást szolgáló interaktív foglalkozást. Az általa hozott drámajátékok és kreatív gyakorlatok segítették, hogy a jelenlévők oldott légkörben kapcsolódjanak egymáshoz, és nyitottan érkezzenek meg a közös munkába. Az együtt megélt lélekemelő pillanatok láthatóan feltöltötték a csoportot. Sokan jelezték vissza, hogy ez az együttlét nemcsak ráhangolódás volt, hanem érzelmi megerősítés is – olyan élmény, amely energiát adott a további szakmai munkához, és megerősítette bennük a közösséghez tartozás érzését.
Pénteken és szombaton a hangsúly tudatosan a közös szakmai gondolkodásra helyeződött. A műhelymunkák során világossá vált, hogy a nyitott iskola koncepció nem pusztán programok szervezését jelenti, hanem szemléletváltást. Azt, hogy az iskola kilép a saját falai közül – és közben beengedi a világot is. Az is célként fogalmazódott meg, hogy a „Gyökereket és szárnyakat” projekt ne csak inspiráló kezdeményezés legyen, hanem világos struktúrával, egyértelmű felelősségi körökkel és hosszú távon fenntartható működéssel bíró pedagógiai modellé álljon össze. Ehhez tudatos, több szinten átgondolt szervezésre és működésre van szükség.
Az öt pillér
Ezért rajzolódott ki az az ötpilléres (tanár, tanuló, iskola, módszer és stakeholder-ek) gyakorlati keret, amelyhez a jövőben minden, a nyitott iskola koncepciója mentén szervezett projektünket viszonyítani tudjuk. Ebben kiemelkedő szerepe volt annak is, hogy a pedagógusok a találkozót megelőzően már előre elvégezték a partnerek munkatársai által fejlesztett e-learning tananyagot, amely nemcsak a projekt céljait és módszertanát ismertette, hanem előkészítette a gondolkodást és a reflektív szemléletet is. Ez a keret kijelöli a működés fő területeit – de a valódi előrelépést az jelenti, ha ezekhez konkrét szerepeket, felelősségeket és aktivitásokat is társítunk. Ahhoz, hogy a nyitott iskola ne elv maradjon, hanem mindennapi gyakorlat legyen, világosan látnunk kell: kinek mi a feladata, mozgástere és felelőssége ebben a rendszerben.
Különösen értékes tapasztalatot jelentett a külső szakemberekkel és stakeholderekkel folytatott párbeszéd. Ezek a találkozások túlmutattak egy formális bemutatkozáson: valódi, kétirányú párbeszédek alakultak ki arról, miként lehet gyermekekkel közösen, külső szereplők bevonásával projekteket megvalósítani. A résztvevők első kézből hallhattak tapasztalatokat arról, hogyan épül fel egy együttműködés, milyen bizalmi lépések szükségesek az elején, hogyan lehet a diákokat felkészíteni a külső partnerekkel való munkára, és miként válhat egy projekt minden érintett számára értékteremtő folyamattá.
Az egyik legerősebb pillanat nekünk az volt, amikor Kató néni és Szalai Kati (Kat’Art) egymás mellett ülve beszélgettek a kalotaszegi néphagyományról. Nem „régenmindenjobbvolt” nosztalgiával, és nem is díszletként, hanem úgy, mint ami még mindig munkaanyag: élő tudás, amit újra és újra értelmezni kell. Két generáció, két nyelv, két nézőpont, és közben ugyanaz a szándék: hogy a hagyomány ne vitrinben maradjon, hanem kapcsolódási felület legyen a fiataloknak is. Hogy lehessen belőle ruha, történet, gesztus, közösségi élmény. És ettől az egész nem „múzeum” lett, hanem együtt gondolkodás: hogyan lehet a kultúrán keresztül ma is dolgozni, nevelni, megtartani, úgy, hogy közben mindenkinek marad benne hely a saját értelmezésére. Különösen hitelesek voltak azok a személyes történetek és konkrét példák, amelyek nemcsak a sikerekről, hanem a kihívásokról is szóltak.
A zsoboki tanulmányút szakmailag strukturált, ugyanakkor inspiráló és közösségformáló esemény volt. Megerősítette a partnerség alapjait, világos irányokat jelölt ki a további munkához, és új lendületet adott a „Gyökereket és szárnyakat” projekt megvalósításához. A résztvevők nemcsak módszertani eszköztárral, hanem közös élményekkel és megerősített elköteleződéssel térhettek haza.
Gál-Jankó Kata – Zsobok
A projekt az Európai Unió Erasmus+ programjának támogatásával valósul meg.
