„A nyitott, közösségi iskola lényege, hogy az intézmény nem zárkózik a falai közé, hanem használja a helyi közösség erőforrásait, infrastruktúráját, kapcsolatokat épít a helyi szereplőkkel, és ezeket beépíti a pedagógiai programjába” – foglalta össze a Roots and Wings — Gyökereket és szárnyakat (R&W) projekt lényegét Kovácsné Kiss Éva, a bugaci Rigó József Általános Iskola igazgatója és a program ötletgazdája.
A bugaci iskola évek óta azon dolgozik, hogyan tudja a településben rejlő lehetőségeket a tanulás javára fordítani úgy, hogy közben a diákok is aktív részesei legyenek a falu életének. A kérdés egyszerű, de nagy távlatokat nyit: milyen pedagógiai szemlélettel lehet elmozdulni a hagyományos iskolaképtől egy nyitottabb, közösségre építő oktatás felé?
Két kisiskola és a nagy ötlet
A Roots and Wings projektben egy erdélyi és egy magyar falusi iskola fogott össze. Mindkettőnek volt már tapasztalata közösségi programokban, most azonban szerettek volna tudatosabban, módszertanilag megalapozottabban dolgozni, és megosztani egymással a tanulságokat, méghozzá egy nagyobb hangvételű Erasmus + projekt keretein belül. Az, hogy belevágtak ebbe a pályázat kalandba mindkét iskolától nagy bátorságot, energiát és nyitottságot igényelt.
A partnerség tagjai: a zsoboki Dr. Molnár János Gimnáziumi Iskola (Románia), a Bugaci Óvodás és Általános Iskoláskorú Gyermekekért Alapítvány – Rigó József Általános Iskola és az Újpedagógia,
A bugaci iskolában ma már természetes, hogy a tanulók projekthetekben is dolgoznak. Ilyenkor például egy-egy helyi, a településhez kapcsolódó személlyel interjúkat készítenek, fenntartható kertet gondoznak, a könyvtárban papírszínház-meséket hallgatnak, vagy a polgármesterrel beszélgetnek a település jövőjéről.
Október végén két napig közösen gondolkodtunk arról több mint harmincan hogy, hogyan lehet ezeket a közösségi projekteket kisiskolai környezetben is tudatosan felépíteni, kik lehetnek a partnerek és milyen kompetenciák szükségesek mindehhez. Az első napon három olyan helyi szereplővel is beszélhettünk, akik fontos partnerek a helyi iskolai-közösségi aktivitások megvalósításában. Kengyel-Virág Veronika könyvtáros, Tóth Mariann civil szervezetek képviselőjeként és Szabó László polgármester is arról beszéltek, hogy a tanulókkal kifejezetten fontos és eredményes az együttműködés.
A projektpedagógia – újragondolva
A program alapját a pedagógiai projekt mint módszer adja. A projektmódszer lényege, hogy a tanulás nemcsak tudásátadás, hanem közös alkotás is. A hagyományos iskolai modellben a tanár irányít, ő adja az információt, a tanuló pedig feldolgozza és visszaadja azt. A projektpedagógia ezzel szemben lehetőséget ad arra, hogy a diák is kezdeményezzen: témát válasszon, döntéseket hozzon, megtervezze és létrehozza a saját produktumát, miközben rengeteg információt dolgoz fel. A folyamatban a tanár inkább facilitátor, aki segít, koordinál, kérdez, nem pedig kizárólagos tudásforrás, a tanulás szervezője. A tanuló pedig nem pusztán befogadó, hanem aktív alkotó.
Egy ilyen szemléletváltás természetesen nem megy egyik napról a másikra. A tanár és a diák új szerepbe kerül, és új típusú tanulási tér alakul ki, ahol az alkotás, a döntés és a felelősségvállalás is része a tanulási folyamatnak.
A második nap vége igazi ötletözön lett. A résztvevő pedagógusok egymás után álltak elő olyan projekttervekkel, amelyek egyszerre voltak kreatívak és tűntek megvalósíthatónak: Cserebere-piac az alsósokkal, kenyérlángos-fesztivál a felsősökkel, faludíszítés saját készítésű virágládákkal, adománygyűjtő bál, „A jövő faluja” program, egészséges termékek bemutatója, tanösvényépítés… Ahogy egyik terv bemutatója követte a másikat, a teremben egyre inkább érezni lehetett azt a fajta energiát, ami csak a pedagógia és a kreatív ötletek találkozásakkor jön létre. Inspiráló volt hallgatni, mennyi fantázia és a helyi értékekkel kapcsolatos tudás rejlik a tanárok fejében.
A Roots and Wings projekt azonban nem áll meg az ötletelésnél: a cél az, hogy ezek a tervek valóban életre keljenek, és a diákok ne csak nézői, hanem aktív szereplői legyenek a közösségi kezdeményezéseknek a tervezéstől a megvalósításig.
Kompetenciák, nem checklist
A projekt kezdetén egy kompetenciamátrixot állítottunk össze. Ez gyakorlatilag egy térképként működik, ami megmutatja, milyen tudás, attitűd és készség segíti a közösségi iskolai projektek megvalósítását. Nem egy újabb lista tehát, amit ki kell pipálni, hanem inkább iránymutatás, ami segít megvizsgálni, hol tartunk, miben vagyunk erősek, és hol érdemes fejlődnünk.
A keretrendszer három pillérre épül:
- attitűd: hogyan viszonyulunk a diákhoz, a tanuláshoz, a közösségi projektekhez;
- ismeret: hogy milyen módszertani tudással rendelkezünk;
- készségek: hogyan tudjuk a gyakorlatban alkalmazni a tudásunkat; tudunk-e együttműködni, bevonni, inspirálni.
Két nagy területet különítettünk el: a pedagógiai és módszertani kompetenciákat, valamint a kulturális tudatosságot, aktív állampolgárságot és vállalkozói szemléletet fejlesztő elemeket.
Kis belső vizsgálat
A képzés során a résztvevő tanárok kitöltöttek egy kérdőívet, amely a Roots & Wings kompetenciakeretrendszer dimenziói mentén mérte a tanárok kompetenciáit. A válaszadás önkéntes volt, és egy hatosztású Likert-skálán történt, amely az „egyáltalán nem jellemző rám” és a „teljes mértékben jellemző rám” között helyezte el a válaszadási lehetőségeket. Nem az volt a cél, hogy bárkit minősítsünk, hanem hogy lássuk, hol vannak a közös mintázatok, és hol jelennek meg a különbségek a pedagógusok önértékelésében.
A kapcsolatokban erősek vagyunk!
A legmagasabb értékeket az együttműködés és a közösségi érzékenység területein mértük. A tanárok többsége úgy érzi, képes együtt dolgozni diákjaival, kollégáival és a helyi közösséggel. Ez nemcsak módszertani erősséget, hanem szemléletet is jelez: az együttműködés a megkérdezett tanárok természetes működésmódja. ⟷ Ezzel szemben a demokratikus döntéshozatali folyamatok ismereténél és alkalmazásánál jelentős eltérések mutatkoztak. Egyes pedagógusok számára ez a gyakorlat szervesen illeszkedik a tanításhoz, mások számára még távolabbi, kevésbé kézzelfogható terület. A demokratikus pedagógiai értékrend megvalósulhat vitakörben, osztályfórumban, közösségi döntésekben vagy akár egy diákprojekteken, közösségi iskolai programokon keresztül is. A közösségi partnerség kérdésében hasonló mintázat rajzolódott ki. A „helyi közösségek bevonásának módjait” vizsgáló kérdésnél a válaszok széles skálán mozogtak – van, ahol ez napi gyakorlat, és van, ahol még keresik annak útját.
Mit tanulhatunk az eltérésekből?
Az adatokból nemcsak az derül ki, miben erősek a pedagógusok, hanem az is, hogy a közösségi iskola szemlélete miben hoz újdonságot a mindennapi praxisban, hiszen megváltozik a tanuló és a tanár szerepe, illtve a tanuláshoz való viszony is. A legnagyobb differenciák ott jelentkeznek, ahol a pedagógiai kompetenciák tágabb társadalmi kontextushoz kapcsolódnak, például a demokrácia, a közösségi részvétel vagy a társadalmi felelősség fogalmaihoz, a legnagyobb azonosság pedig ott jelent meg, ahol a már meglévő tanári identitásra kérdeztünk rá: együttműködés, empátia, diákok támogatása.
Zsobokon folytatjuk februárban!
A Roots and Wings projekt nemcsak módszertani kísérlet, hanem szemléleti útkeresés is. Azt üzeni, hogy az iskola nem önmagáért való, a közösségtől elzárt intézmény, hanem annak fontos része, ahol a tudás a helyi kapcsolatokon keresztül alakul, arra hatással van. Ahol a tanár nem csupán tanít, hanem teret nyit, és a diák nemcsak tanul, hanem alakít, formál, aktív tagja lesz a közösségnek. A bugaci és a zsoboki iskola példája azt mutatja, hogy a nyitottság hozzáállás kérdése, azé, hogyan látjuk a gyerekeket, a helyi közösséget, és hogyan értelmezzük újra a tanulás fogalmát.
A közösségi iskola koncepciója nem a hagyományos oktatás megkérdőjelezése, hanem annak továbbgondolása. Egy olyan irány, ahol a gyökerek kapcsolódást, a szárnyak pedig kreativitást jelentenek.
A projekt az Európai Unió Erasmus+ programjának támogatásával valósul meg.
